Az Ascona C 1981 augusztusában került forgalomba a General Motors J-autó projekt keretein belül. Az 1979-es Kadett D bemutatása után ez volt az Opel második fronthajtásos modellje. A C generáció már 1981-ben Golden Lenkard díjat nyert, mint a Nyugat-Németországban legnagyobb számban eladott autó. 3 helyen került gyártásra; Németországban Russelsheimben, a belgiumi Antwerpenben és az angliai Lutonban, ahol Vauxhall Cavalier néven forgalmazták. A paletta kiegészítésre került az 5 ajtós, csapott hátú modellel, melyet CC néven forgalmaztak néhány piacon. Az új motorok mindegyike SOHC felépítésű lett. Továbbra is készültek L és S változatok is. Az S jelzésű változatokban megnövelték a kompressziót, ami 20% többletteljesítményt eredményezett. A csúcsmodell a sportos GT, amibe már az elektromos befecskendezéssel 130 LE-ig srófolták a teljesítményt. Diesel motort 1982-ben az Isuzu által készített 1.6-osból készítettek. 1982 után már nem volt vizuális különbség az Opel és a Vauxhall modellek között. 1984-ben némi vérfrissítés következi a küllemet illetően; kívül új hűtőrács és felni jelenik meg, belül megváltozik a középkonzol és az első ülés rögzítés, továbbá belülről állíthatóak lesznek a tükrök. 1986-ban újabb ráncfelvarrás következik; fehér első indexbúrák, sötétített hátsó lámpák, színre fújt hűtőrács, légbeömlő és első spoiler képében. 1988 augusztusában az Ascona gyártása végleg befejeződik, az újdonsült trónbitorló, a Vectra váltja fel. Összesen 1.721.649 darab készült belőle.